Budaörs, 2023. november 24. - A PSZE és az OLK közös szervezésében szakmai konferenciára került sor Budaörsön, a Magyar Posta Zrt. Országos Logisztikai Központjában.
A konferenciára regisztrált PSZE-tagokat és az OLK érdeklődő munkatársait dr. Horváth Sándor, a PSZE elnöke köszöntötte. Kiemelte, milyen jelentős korszakhatár volt a Magyar Posta életében az, hogy 1973. január 1-jétől országosan bevezették a postai irányítószámok használatát. Mint mondta, a konferencia célja, hogy megemlékezzen erről az 50 évvel ezelőtti fontos eseményről, ami elengedhetetlen volt a küldeményfeldolgozásban bekövetkezett, és napjainkban is zajló technológiai fejlődésnek.
Az irányítószám bevezetését megelőző időszak küldeményfeldolgozási rendszerének jellemzőiről, a technológiai váltás szükségességéről és az irányítószám-bevezetés folyamatáról Tóth László, majd pedig őt követve az irányítószámokra épülő gépi levélfeldolgozás hazai történetéről Kis Pál Jenő tartott érdeklődéssel kísért, nagysikerű előadást, aminek vezérfonalát, prezentációját az alábbiakban tekinthetik meg honlapunk olvasói:
A dokumentum a felső és alsó sarokban lévő le-fel nyíllal léptethető.
20231124-50-eves-az-iranyitoszam
A konferencia második felében Lilik Gábor, az Országos Logisztikai Center vezetője mutatta be, milyen technológiával történik napjainkban a levélküldemények feldolgozása, és milyen fejlesztési tervek vannak a közeljövőre nézve.
Hangulatos epizódja volt a konferenciának az, amikor az előadások után a PSZE vezetői születésnapi tortával és mini-tűzijátékkal lepték meg a résztvevőket. A jelenlévők a Happy Birthday to You című dalt énekelve nézték végig az ünnepi szikrákat szóró tűzijátékot. A hatalmas tortát a rendezvény három előadója közösen szelte fel.
Az ünneplés után az OLK vezetője üzemlátogatásra invitálta a résztvevőket, akik három csoportban, a Center munkatársainak idegenvezetésével tekintették meg a hatalmas levélfeldolgozó részleget és az ott zajló munkát.
A gépi levélfeldolgozás kezdete a Magyar Postánál
Toshiba levélfeldolgozó gépsor
Benke Mihály (Bp.72; LF; OLK) nyugdíjas visszaemlékezése
A postai irányítószámok 1973-ban történt bevezetése után az újabb, jelentős fejlesztés és előrelépés a Toshiba levélfeldolgozó gépsor üzembe állítása volt, amire 1978. december 1-jén került sor a Budapest 72-es számú postahivatalban (mert ekkor még így hívták, a későbbi átszervezések során lett Levélfeldolgozó Üzem, majd az OLK meghatározó része). Számomra a sors úgy hozta, hogy éppen ekkor kerültem a gépi levélfeldolgozás munkafolyamataiba.
Talán vannak még, akik emlékeznek a három piros csíkos borítékokra. A három csíknak az volt a célja, hogy az utcai, illetve a hivatali levélszekrényekbe bedobott küldemények emberi kéz érintése nélkül kerüljenek kiválasztásra, címre állításra és lebélyegzésre a gépi feldolgozás során. Ennek a technológiai folyamatnak az volt a jelentősége, mert ekkor még a levelezés több, mint 90%-a magánfeladásokból származott.
Az ezt a feladatot végző levélrendező és címre állító gépnek ikonikus megjelenést adott egy csaknem 2 méter magas ferdén emelkedő széles szállítószalag, amelynek torkolatából a felszállított küldemények a szalag végéről belehullottak egy ugyancsak szállítószalagokból álló rendszerbe, és így kerültek továbbításra. A gép érzékelte a három piros csíkot, és ennek alapján állította címre a küldeményeket.
Talán vannak még néhányan, akik emlékeznek a borítékokon elhelyezett négy piros kis négyzetre is. Ezekbe kellett beírni kézzel az irányítószámokat. Vigyázni kellett, hogy a számok ne érjenek a piros vonalakhoz és csak kék vagy fekete golyóstollal lehetett a számokat beírni. Azokon a borítékokon, ahol csak a három piros csík szerepelt, csak írógéppel, vagy nyomdai úton volt szabad az irányítószámokat elhelyezni.
A levélrendező és címre-állító gép után, a bélyegzést követően a gépi feldolgozásra alkalmas küldemények az automata leolvasó- és kódoló gépre kerültek.
Itt jegyezném meg ennek a gépnek az akkori fejlettségét és korszerűségégét kiemelve, hogy Japánon kívül az egész Földgolyón a Magyar Posta volt a második, amely ilyen korszerű berendezéssel rendelkezett, ami már a kézzel írt számokat is el tudta olvasni.
Ezzel kapcsolatban azonban megemlíteném azt is, hogy a világpolitika is "beleszólt" a Magyar Posta gépi fejlesztésébe, sajnos nem éppen kedvező módon. Aki még esetleg emlékszik rá, létezett egy COCOM lista, ami megtiltotta a csúcstechnológiai termékek KGST országokba történő exportját, és ebből több, a gépi feldolgozás fejlődését hátráltató probléma is keletkezett.
A technológiai folyamatot tovább említve, az automata leolvasó- és kódoló gép az irányítószámokat elolvasta, a küldeményeket vonalkóddal látta el, és a finomszétosztó gépeknek megfelelően, irányítószám csoportokra osztotta.
Külön érdekesség volt a kódoló vonal. Ide azok a küldemények kerültek, amelyeket az automata leolvasó gép nem ismert fel, illetve amelyeket a postahivatalok már eleve erre a gépre küldtek.
Különlegesség volt, hogy a levelek fizikailag, speciális szállítószalagok segítségével a kódolást végző munkatársak asztalára kerültek. Itt a kódolást végző dolgozó az irányítószámokat begépelte és ennek alapján kerültek a kódvonalak a borítékokra.
A Toshiba levélfeldolgozó gépsor egyébként óránként 30 ezer küldemény feldolgozására volt képes, optimális körülmények között.
A gépsor a tervezett 10 év helyett 12 évig üzemelt, majd ezt a gépsort követte a Nippon Electric (NEC) gép.
Az eltelt évek alapján, számomra tanulság és meggyőződés, hogy az út, amelyet a Posta 1973-ban és 1978-ban választott, helyes volt, még ha időnként buktatókkal is járt. Ennek során világszínvonalú, a korukat jóval megelőző rendszerek léptek működésbe.
Mindezeken túl meggyőződésem, hogy ez az elmúlt 50 év nem volt hiábavaló, és a gépi levélfeldolgozás az irányítószámok bevezetésével együtt nagyban hozzájárult a Magyar Posta küldeményfeldolgozással kapcsolatos feladatainak mára már egyre magasabb színvonalon történő ellátásához és a jövőbeli újabb tervek megvalósításához.